Vásár

Tegnap piacon voltam Meppenben, ez Lingentől 20 km-re van. De nem csak látogatni, hanem árulni mentem. Végre sikerült részt venni eladóként. Vegyes érzelmekkel vártam a "nagy" eseményt, három napja éjjel rosszakat álmodtam, annyira izgultam. Hogy le ne késsek, hogy legyen hely, hogy legyenek vásárlók, és persze tessék  nekik a munkám. Mert az egy dolog, hogy nekem tetszik, ugye az természetes, de hát ízlések és pofonok... Nem egyformák az emberek, és én csak azt tudom elkészíteni, ami nekem tetszik. Azon kívül kezdő is vagyok, persze sokat tanúltam már, de sokat kell még tanúlni.
Reggel 7-re hívtak, igaz a vásár csak 11-kor kezdődik, de amíg mindenki kipakol, megkeresi a helyét, ez időt vesz fel, és hiába 11-kor van a nyitás, mert már 10-kor kezdenek jönni a látogatók-nézelődők. Mikor odaértünk, kb 7 után 15 perccel, már voltak ott elég sokan, de még volt hely. A Kaufland mélygarázsában volt megrendezve a vásár, ahogy láttam aki bírja marja alapon, tehát ki hol kapott helyet oda állt be. Keringtünk 5-10 percet, amíg rájöttünk, hogy hogyan parkoljunk, hova álljunk be. Kipakoltunk, és Istiék haza is mentek, mert a garázsban elég hideg volt, mondták hogy délután visszajönnek értem.
Elrendeztem az asztalt, és vártam, hogy kezdődjön. 9 fele már voltak kíváncsiskodók, de fél 10-10 fele indúlt be jobban a forgalom. Akkor jött valaki, akinek nem ékszer, hanem csak egy kis kapocs kellett, mert lehullott a nyakláncáról. Nálam volt, úgyhogy adtam egyet 50 centért. Ez volt az első eladásom, kacagtam is, hogy olyat adtam el ami ki sem volt téve. Aztán csak jöttek, nézték, dícsérték, de nem akartak vásárolni. Pedig volt aki felismerte, hogy kézimunka, mondta, hogy milyen ügyes vagyok, de nem vásárolt. Aztán 10 körül egy kislány megvett két üvegfesték-képet, és utána semmi. Csak álltam és vártam, de nem vásároltak. Sokan odajöttek, érdekelte őket, de úgy látszik nem annyira, hogy meg is vegyék. Már a bőgés határán álltam, azt mondtam magamban hogy többet egy kiállításra sem megyek. Két és fél euróra adtam el, és a hely 8-ba került. Az nem sok, de hát úgy éreztem mégis veszteséggel megyek haza. Már az is átvillant a fejemen, hogy soha többé nem készítek ékszereket, ha nem tudom olyat alkotni, ami másnak tetsszen, mert igazán nem árultam olyan drágán, hogy az lett volna a hiba. Még reggel volt ott egy hölgy, megnézte, és mondta hogy ő is ékszereket csinál, és ezek szépek és nem drágák egyáltalán. Tehát nem az árral volt a gond, akkor csak velem lehetett. Igaz, szemben volt egy játékárusító, állandóan szóltak, zenéltek, fütyöltek, pörögtek a játékok, sokat odavonzott, aki már nem is jött át hozzám. De akkor is.... nem számítottam fergeteges árulásra, de erre se.
Aztán 3 körül, mikor már majdnem vége volt, nekem akkor indúlt be. Jött egy holland hölgy, és megvette az egyik karneol medált, egyből, sok gondolkodás nélkül.

Ezt 3 euróért adtam.
Más eladó 4 körül pakolni kezdett körülöttem, lehet ezért is jöttek többen ezután hozzám, egy hölgy a két kislányával megvett egy karperecet és egy fülbevalót. Ez 7 euró volt.

Már félig össze voltam pakolva, mikor jött egy pár, akinek ablakfesték-kép kellett, ki is szedtem megint a zacskóból, kettőt megvettek 2 euróért.
És végül mikor már alig volt pár ékszer az asztalon, jött két idősebb hölgy, megvettek egy nyakláncot és egy pár fülcsit 6 euróért (itt engedtem az árból egy kicsit). 

Na így végül kijöttem veszteség nélkül, sőt 10 euróm is maradt. Végül rájöttem, hogy ha olyan vásárra megyek amit bent rendeznek, vagy ha jobb helyem van, többen vásárolnak. De azért remélem vasárnap is megyek, és jobban sikerül.